A védekező mechanizmusnak kell működnieStressz és a lazítás

Mi is az a stressz, káros vagy hasznos a számunkra. A kérdés jogos, megéri megvizsgálni. Gondoljuk csak el, mennyire fontos ez a folyamat akkor, amikor a természetes védekező mechanizmusnak kell működnie.

Stresszt okozhat a vizsgára való felkészülés, egy rossz hír, de egy nagy öröm is. Ilyenkor a szervezetünkben nagyon hasonló biokémiai reakciók indulnak el, amelyek sok energiát emésztenek fel. 

De nem mindegy, hogy ennek az energiafelhasználásnak mi az eredménye! 

A káros stressz – a distressz 

A stressz maga alapjában véve semleges, de megkülönböztetjük tőle a distresszt – vagyis a káros stresszt. Selye János, a kiváló magyar származású tudós – kutatásai során megállapította, hogy a stressz szakaszai kémiai „sebhelyeket” hagynak maguk után, amik kitörölhetetlenek, és ha túl intenzíven halmozódnak fel a sejtek gyors öregedését vonják maguk után.

A sikeres tevékenyéget kísérő stressz azonban csak kis mértékben okoz ilyen „sebesülést”, az ilyen streessz még fiatalító erővel hathat akár az idősekre is. A distressz, vagyis a káros stressz – ilyen pl. a rettegés, a düh, számos negatív lelkiállapot – következményei fennmaradnak a szervezetben azután is, hogy a kiváltó ok /stresszsor/ megszűnt. 

Selye professzor szerint „az emberi kapcsolatokban az összes káros stresszt előidéző érzelmek közül az első helyen a gyűlöletet és bosszúvágyat kell említenünk.” 

Tehát, ha ilyen érzelmeket dédelgetünk magunban, azzal szervezetünk sebesülését segítjük elő.

A stresszt tehát elkerülni nem lehet. Mit tehetünk mégis annak érdekében, hogy elkerüljük a káros hatásokat? 

Ne legyünk maximalisták!

A maximalista mindenben a tökéletességre törekszik, állandóan a hibát keresi még az egyébként sikeres tevékenységben is. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy helytelen, ha valaki az állandó fejlődést keresi, sőt! 

Az, hogy hogyan végezhetjük eredményesebben a munkánkat, rövidebb idő alatt, kevesebb energiával - nem azonos azzal, ha valaki a saját munkájával, vagy másokéval folytonosan elégedetlen, és felnagyítja a hiányosságokat. 

Tökéletesség nem létezik, már csak azért sem mert minden változik - holnapra már más a viszonyítási alap. De igenis tekintsük sikernek azt, ha valamin sikerül javítani, ha jobban oldottunk meg valamit ma, mint tegnap. 

A teljesítmény nem lehet öncél, azzal csak az életet könnyítjük meg. Engedjük meg magunknak és másoknak a hibázás lehetőségét, és tanuljuk meg kifogásainkat úgy kifejezni, hogy másokat ne sértsünk, és magunkban se keltsünk mesterségesen feszültséget. 

Legyen a jelszavunk: 

"Én sem vagyok tökéletes, te sem vagy tökéletes. És ez tökéletesen rendben van!"

Vegyük észre, mik azok a hatások, amik manipulálni akarnak minket. Ilyenek a reklámok, a tökéletes testek és arcok, a márkák imádata, valamiféle társadalmi elvárásnak való megfelelési kényszer. Biztos, hogy meg kell mindennek felelnünk? 

Biztos, hogy kevesebbek vagyunk, ha nem birtokoljuk, és nem mutatjuk fel mindazt, ami a látszólagos sikert mutatja? 

El kell döntenünk, hogy mi az érték számunkra, és tudatosítanunk kell magunknak nap, mint nap.

Ha valami kínos, vagy kellemetlen feladatunk van, legjobb, ha a lehető legrövidebb időn belül végére járunk.

Minden halogatás ilyen esetben a stressz fokozódásával, illetve a distresszé alakulásával jár. Ha viszont valami nem sikerült, kudarcot vallottunk, esetleg egy éppen felvállalt kínos helyzetből nem tudunk jól kijönni – ne gyötörjük magunkat vele, engedjük el. 

A kudarc nem mi vagyunk, a kudarcból csak annyit kell levonni tanulságként, amivel elkerülhetjük, vagy megfordíthatjuk a sikertelenséget. Rágódni a gondokon nem szabad, mondjuk ki hangosan, vagy magunkban /ha a családból valaki hallaná/: csak akkor foglalkozok veled, ha nagyon muszáj, egyébként eltemetlek.

Tanuljunk meg lazítani! A tudatos lazítás, meditáció, relaxáció nem ellentéte, hanem szükségszerű kiegészítése a stresszes életmódnak. A stressz kezelésére meg kellene tanulnunk, hogyan összpontosítsuk a tudatunkat arra, hogy a jelenben létezzünk, hogyan gyógyuljunk vagy csökkentsük fájdalmainkat a megfelelő légzés, relaxáció és meditáció segítségével. 

Fontos, hogy ne az elfojtás legyen a válasz a strsszre, hanem az okok tudatosítására, hozzáállásunk felülvizsgálására, és a hasznos technikák alkalmazására törekedjünk. 

Vegyünk egy egyszerű példát: a forgalmi dugóba rekedt autós esete: Dühönghet, nyomhatja a dudát, belelovalhatja magát szinte a szívrohamig, vagy átirányíthatja a figyelmét olyan kérdésekre, amin máskor nincs ideje gondolkodni, esetleg rádiót hallgathat vagy egy kellemes zenére megpróbálhat lazítani.

Ez a döntés mindig a kezünkben van, ne adjuk át az irányítást magunk felett az érzelmeinknek

http://eletmod.hu/tart/cikk/j/0/78679/1/eletmod/Stressz_es_a_lazitas